Egy éve kezdődött (na jó nem, igazából 2 és fél. vagy 6. vagy..).

Lényeg, hogy egy periódus, egy alkotófolyamat, ami szeptember végén lezárult, 1 éve kezdődött. Amikor a Goldenblog zsűrije úgy döntött, hogy a Vegasztromániát választja a 2012-es év legjobb gasztroblogjának. A már addig is mozgásban lévő energiák új lendületet kaptak, és ennek kapcsán a Boook Kiadóval közös munkába kezdtünk.

Ezt akartam. De amikor kijöttem az első megbeszélésről, odatettem a kérdőjelet a mondat végére. Tényleg ezt akartam? Tudom, hogy mit vállalok ezzel? Tudom, hogy mivel jár? Nem. De nem lehet máshogy. Hiszem, hogy vannak bennünk olyan meghatározó, tőlünk független és mégis tőlünk függő dolgok, amiknek teret kell engedni, bevállalva az ismeretlen, ijesztő utat. Mert álmodozni könnyű, de mi van akkor, amikor megkapod, amire vágytál?

Ott kezdődik az élet. A komfortzónádon kívül.

Nos, ebben az 1 évben volt minden: eufória, ijedtség, hatalmas lelkesedés, félelem, kitörő örömpillanatok, kishitűség, ego-simogatás, önbizalomhiány, túlcsordulás, átvirrasztott éjszakák, flow. A legintenzívebb időszak a nyár volt, akkor csak erre fókuszáltam, és addig már túl voltam a tervező időszakon. Akkor már volt egy váz, egy vázlat, amire lehetett építkezni. A könyv persze finoman közbe-közbeszólt, hogy ezt igen-igen, azt meg inkább máshogy, amazt egyáltalán nem. Szerettem rá hagyatkozni, megérezni a lényét. 

könyv1.jpgSzületett 2013. október 2-án
fotó: BOOOK Kiadó


Komoly lélektana van az alkotásnak, amit most tökéletesen átéltem. A
 főzés-stylingolás-fotózás részét a nagy munka és a kisebb kiakadások, ihlethiányok ellenére őrületesen élveztem, és büszke voltam magamra. Aztán a vége felé - újra átpörgetve a recepteket, fotókat - volt egy olyan hét, amikor azt éreztem, hogy ez - elnézést a kifejezésért, és elnézést, könyv - szar. Az a pár nap finoman szólva nagyon nem volt jó.. De aztán jöttek a további feladatok, az írás, és átlendültem a holtponton.

Bár nincs még saját gyerekem, ez az egész időszak olyan volt, mint egy babavárás. Ugyanúgy nem beszéltem róla, mint a kismamák az első trimeszterben, ugyanúgy voltak kétségeim a hatalmas öröm mellett, és ugyanúgy vártam a végén - amikor már alig bírtam cipelni -, hogy végre megszülessen és önálló életet kezdjen. 

_MG_2180k.jpgWerk
fotó: Erdőháti Áron


Nagyon furcsa volt, amikor már nem kellett semmit csinálni, csak megvárni, hogy kijöjjön a nyomdából. Felemelő érzés volt az első íveket megnézni, de az igazán túlcsordulós boldogságpillanat az volt, amikor először kézbe vettem a könyvet. Méltó és szeretetteljes tejfakasztót tartottunk neki Sacival egy színekre komponált divatbemutatóval, ételkóstolóval.

nonx6.jpg

A színkavalkád ételekkel
fotók: Kiss Lenke
még több fotó itt

non7.jpg

A menükártya by Moravszki Kata
fotó: Kiss Lenke


Azóta nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam mindenféle formában. Forgassátok szeretettel és süssetek-főzzetek belőle minél többet! :)

A könyv elkészítésében nagy segítségem volt Moravszki Kata, aki a játékos, friss illusztrációkat készítette, Erdőháti Áron, aki a Vegasztrománia világához tökéletesen passzoló, őszinte képeket fotózta, és a BOOOK Kiadó munkatársai, Osvárt Judit és Baráth Dávid.

foto (2)_1.jpgAz első közös pillanatok
fotó: Kiss Saci

A bejegyzés trackback címe:

https://vegasztromania.blog.hu/api/trackback/id/tr655595385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.