szeretnék valamit mutatni magamról. egy kicsit engedni, hogy belássatok a kulisszák mögé. fogadjátok sok szeretettel Mihály Kamilla interjúját.

Bede Annával, a vegasztrománia blog írójával az új design kapott oldal terjeszkedéséről, legfrissebb gasztronómiai vállalásairól beszélgettünk. A kortárs-konyha-művészet alcímmel futó vegetáriánus blog a mára aktív közösségi életet bonyolító szerző bázisa, mely egy könnyen kezelhető recepttár mellett a vega konyha működési elvét népszerűsíti.

_MG_7640_k.jpg

fotó : Erdőháti Áron

A hússal való szakítás általában egy már megromlott viszony eredménye. Neked mi hozta az átállást, mennyi idő volt, amíg a szervezeted idomult az új körülményekhez?

Tulajdonképpen már gyerekkoromban látens vega voltam – ha a családdal étterembe mentünk, én voltam az, aki mindig rizibizit rendelt, és a menzán is csak nagy erőkkel sikerült belém diktálni a csirkehúst. Lehet ez egyfajta alkati kérdés, vagy beállítottság, engem többek között a félelem legyőzése motivált. Egészen fiatalon ugyanis diagnosztizáltak nálam egy ritka vérszegénységet, amire az orvosok válasza az ébredés utáni rögtön-evés volt. Ez a reflex annyira a sajátommá vált, hogy csak évek múltán kezdtem el játszani a kérdéssel: mi történik, ha ébredést követően nem tömöm tele magam. Erre kiváló alternatíva volt a gyümölcsreggeli, a délelőtti étkezések így nemcsak szinten tartottak, hanem energetizáltak is. Itt éreztem azt, hogy eggyel beljebb kerültem, jobban ismertem a szervezetem igényeit, mint bárki más. Aztán egyszer úgy ébredtem, hogy mától nem eszem több húst. Nem tiltottam le magam, egyszerűen nem kér a szervezetem. Az elején több hónapig puffadtam a zöldségektől, de amint beállt rá a szervezetem, úgy a sokat emlegetett könnyebbség érzés állandó meghatározó maradt.

Ha arról beszélünk, hogy valaki tartózkodik a húsevéstől, akkor általában szélsőséges képek villannak be – egy átvivőanyagként működő csirkemellre nehezebb nemet mondani, mint egy karakteres birkapörköltre?

Igazából egyre megy, a sovány csirke éppúgy nem hoz lázba mint a véres hurka. De nagyon szeretem például, amikor megcsap a hentestől kiáradó sült kolbász illata, úgyhogy elkezdtem játszani egy saját vega fejlesztéssel.

Hogyan idézi a kolbász jellegzetességeit egy vega változat?

Olyan vega hurkát kísérleteztem ki, amiben rizottórizs, erdei gomba és dióbél adja az alapot. Alakjában, fűszerezésében, érzetében hurka, ezekkel lehet játszani, de ez alapjában véve nem a hiánypótlásról szól.

A vegasztrománia új designt kapott, az eddigi, vega típusok szerinti osztás hangsúlyos maradt, illetve a szezonális receptek új fülbe kerültek. A vegetáriánus fajtákat azért különíted el, hogy megkönnyítsd a követők dolgát, vagy itt már megjelenik az oktató szándék is?

A vegánok semmilyen állati eredetű terméket nem esznek, nekik elég nagy könnyítés, ha nem kell külön a vega recepteket is bogarászni. Emellett persze ez egy apró tanító gesztus – felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ilyen életformák is vannak, és erre igenis oda lehet figyelni.

Pár éve elkezdtél egy vega interjúsorozatot, milyen szempontok szerint választod ki az alanyokat? 

A bloggal nem csak egy jól működő receptbázist akartam, érdekelt, hogy meddig tudok elmenni vele. Szerettem volna kicsit népszerűsíteni a vega konyhát, de félreértés ne essék, nem téríteni akartam, csak közelebb hozni az emberekhez. Elvágni az egyenlőségjelet a vega konyha, és a rántott sajt között. Erre tökéletes eszköz volt az ismert szereplők bevonása, akik mindannyian új tanulságokkal szolgáltak nekem is. Csináltam már interjút többek között Kovács Patríciával, vagy legutóbb például a Nanushka tervezőjével, Sándor Szandrával is, az eddigi női riportalanyok egyeduralmát pedig most tervezem megtörni.

ha érdekel a folytatás, katt IDE


A bejegyzés trackback címe:

https://vegasztromania.blog.hu/api/trackback/id/tr34676607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

winzsu 2012.07.25. 16:47:01

Le vagyok nyűűűűgözve! Erről miért nem szóltak apáink?!
Napok óta próbálom behozni a többéves lemaradást :)
puszi
Csucsu - a múltból

vegasztromania 2012.07.25. 17:10:52

köszi :) nem jöhet mindig minden szóba! de örülök, h megtaláltad :) puszi!!!

winzsu 2012.07.30. 18:38:26

Hát, azt hiszem (nagyjából) végeztem. No nem a végigfőzéssel - csak az olvasással. Mit is mondhatnék? Húsevő létemre :) Ez valami gyönyörű. Hallod-e, jó messzire kerültünk a Hair előtt befalt mirelit pizzától :)
Olyan fura és olyan igaz, amit írtok a mai magyar étterem-kultúráról. Én például szeretem a húst, de miért akarnék mindig azt enni?! Szeretem én mondjuk a gombát is, de eléggé ki lennék akadva, ha az étlap minden tételében gomba szerepelne...
És sajnos hasonló problémával küzdenek még a különböző ételallergiások, vallási meggyőződésűek, stb.
Úgyhogy hajrá, én nagyon örülök nektek!
Holnap pedig elkezdem a végigfőzést quiche-sel (húsevő létemre ;))
pussz
Cs

annavero 2012.08.12. 19:11:11

Kedves Bede Anna,
a cheesecake amit kaptunk ma tőled ismeretlenül csodálatos volt, az estünk fénypontja.
Köszönjük a meglepetést :-)
Annamari és Gyula

vegasztromania 2012.08.13. 09:52:48

@annavero: örülök :) nagyon szívesen!