6 éve egyik nap úgy ébredtem, hogy nem eszem több húst. nem tiltottam le magam róla, egyszerűen csak nem kér a szervezetem. a dolog nem volt előzményektől mentes, valószínűnek tartom, hogy ha gyerekkoromban nem adnak húst, magamtól nem ettem volna. mert például, ha étterembe mentünk, én rizibizit ettem. a menzán sem ettem meg a húsféléket, pedig erősen próbálkoztak. 8 éves koromban a szigorú napközis nénink ellentmondást nem tűrő hangon odatapasztott az asztalhoz, hogy onnan addig fel nem állok.. ha jól emlékszem, két órát ücsörögtem a csirkecomb felett, majd érintetlenül odavittem a konyhás néniknek és csatlakoztam a csoporthoz. már akkor vegetáriánus öntudatra ébredtem, csak ezt akkor még válogatósnak hívták. 
a történethez azért hozzátartozik, hogy húszas éveim körül aztán mégiscsak rákaptam az ízére, egyben sült húsok, fasírt, leheletvékony rántott hús, szalonna képében. és igen, többször előfordult, hogy a tapolcai húsáruház talponálló reggelizőhelyén véres hurkát falatoztam mustárral és házi kenyérrel. viszont a kedvenceim mellett nagyon sok húsfélét kerültem, sosem ettem például körömpörköltet. pacalt is csak véletlenül, vicces barátaimnak köszönhetően. az egyik vacsorameghívás alkalmával megkóstoltattak velem egy rántott valamit, amiről ki kellett találnom, hogy micsoda. gombára tippeltem, és tulajdonképpen onnantól lett problémám, amikor kiderült, hogy pacal. 
végül eljött a nap, amikor letettem a húst. dátumra nem emlékszem (ősszel volt, talán októberben), nem szoktam ünnepelni. az én szervezetem ezt jelezte, mindenki figyelje a sajátját. a híres könnyebbségérzés kicsit később jelentkezett, néhány hónapig a szervezetem el volt foglalva az átállással. egyszer-kétszer elcsábultam az elején, de nem hiányzik a hús. az illatokat viszont imádom, és húsos receptekről is tudok beszélni.
hogy magamat idézzem: "senkire nem akarom ráerőltetni étkezési szokásaimat. csak szeretném megmutatni, felvillantani, hogy hús nélkül is lehet finom, gusztusos ételeket készíteni. szelíd harcosa vagyok annak a törekvésnek, hogy magyarországon is egyre elfogadottabbá váljon a vegetáriánus étkezés, és az éttermekben színesedjen a választék."
a vkf kiíráshoz recept is dukál. viszont a szervezetem ismét jelzett, a nagy hajtás közben néhány nap pihenőre küldött. diétásra. így nézzétek el nekem, hogy nem főzök külön ez alkalomra (nagyon jókat találtam ki pedig, ezeket majd később közzéteszem). viszont a marie claire legújabb számában megjelentünk renivel, szonjával és nórival, akikkel együtt főztünk egy izgalmas (karácsonyi) menüt. így egy kis csavarral fogadjátok sok szeretettel (újra) a diósült receptjét, ezúttal nyomtatásban!

Megosztás

A bejegyzés trackback címe:

https://vegasztromania.blog.hu/api/trackback/id/tr353554125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anonymous 2011.12.17. 12:55:00

Én azt várom, hogy ha bárhol kiderül, hogy vega vagyok, ne húslevest akarjanak hús nélkül adni és nokedlit pörkölt szafttal. Az éttermekben se a rántott gomba-sajt-karfiol hármas jelentse a vega-szekciót. Esetleg hüvelyeseket, gabonákat, csonthéjasokat is használjanak a vega ételekbe. De szerintem nagyon messze vagyunk ettől.

Zita 2011.12.17. 12:55:00

Várom én is azt a pillanatot, amikor a vegetáriánusokat és a vegánokat nem nézik csodabogárnak! Eljön az az idő, Anna? Tuti? :)

vegasztromania 2011.12.17. 12:55:00

igen, ez a rizseshúsos élmény is megvan nekem is :) hál'istennek túléltük. és eljön az az idő, h nem néznek minket csodabogaraknak, hidd el! :)

kirszti 2011.12.17. 12:55:00

A napközis nénikkel és a menzával kemény emlékeket hívtál elő belőlem.:)) Általános második osztály, menza, rizseshús. A mai napig nem tudom elviselni a szagát, nem tudtam merre kotorni már azon a zsíros műanyag tányéron, hogy úgy tűnjön, megettem a felét és kimehessek végre a menzáról. Én akkor már feladtam a harcot, nem kínoztam tovább magam, azóta se eszek húst. Bár nem próbálok senkit sem meggyőzni az igazamról, titokban olyan világról álmodozom, ahol nem mi vagyunk a csodabogarak, hanem a húsevők :))