Sokan bajban vannak a hétköznapi ebédekkel. Ha ráuntatok a menzára, vagy már kívülről fújjátok a környéken fellelhető kifőzdék, ebédmenük felhozatalát, vagy már minden ebédkiszállító céget kipróbáltatok, vagy egyszerűen csak otthoni ízekre vágytok, akkor erre van egy energia- és költséghatékony, nem mellesleg közösségépítő megoldás.

Igen, én is szoktam "kint" ebédelni, és munkavégzésem helyét tekintve talán a legjobb helyen vagyok, a Kálvin téren. Itt van levesező, tésztázó, tudok enni zöldséges lepényt, hummuszt, bagelt, és még sok minden mást, de általában nincs időm leszaladni, vagy változatosságra vágyom (aminek persze a része lehet, hogy időnként mégis meglátogatom az említett helyeket). Ritkán rendelek, ha igen, akkor nagy kedvencemtől, a Nemsütitől szoktam (ők csak vegetáriánus ételeket főznek).

Viszont. Á-val (nagyon kedves barátommal és kollégámmal) tavaly kitaláltuk, hogy lehet ezen segíteni. Kicsiben indultunk, egyelőre hárman csináljuk, de szerintem működik nagyobban is. És végre egy szituáció, amiben a mindenevők lépnek egy nagyot a vegák felé. Mindjárt kiderül, hogy miért.

Csináldmagad munkahelyi vega ebéd 

1. Keress magad mellé 4 szimpatikus, lelkes, főzni tudó (vagy vágyó), nyitott kollégát.
2. Mindenki válasszon egy napot, aminek az előestéjét (illetve annak egy részét) a konyhában tudja tölteni.
3. A nyitottság tényleg fontos, mert ha egy vega is van a csapatban, akkor csak vegetáriánus ételek játszanak (vagy az adott nap gazdája kétfélét főz ;) )
4. Mindenki heti egyszer főz 5 személyre, de minden nap élvezi az otthoni ízeket (hihetetlenül izgalmas ötféle ízlés- és gondolkodásvilágot megkóstolni!)
5. Van még kérdés?

Ez a recept pedig múlt hétfőn született (kedden ezt vittem ebédre két csapattársamnak és magamnak), és annyira finom lett, hogy nagyon is felkerült a toplistára. A "véletlenek" ismét segítették az ízek harmóniáját: alapvetően fehér borral képzeltem a receptet, de csak vörös volt itthon.. Nagyon jót tett neki, az eredmény egy karakteres, férfias, mégis lágy, nőies étel lett.

Vörösboros - tejszínes zöldségragu bulgurral

Hozzávalók:
(4 főre)

100 g bulgur 
2 lila hagyma felaprítva
2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 sárgarépa vékony karikákra vágva
1 kb. ugyanakkora cukkini fél-karikákra vágva
500 g barna csiperke gomba negyedekbe vágva
400 g csicseriborsó konzerv (nem volt időm a beáztatásra és főzésre)
2 ek paradicsom passata (vagy sűrített paradicsom)
100 ml vörösbor
100 ml tejszín
só
bors
1 ek piros paprika
kakukkfű
tárkony
egy kevés cayenne-i bors
olívaolaj

Felhevítettem az olívaolajat, majd rádobtam a hagymát, a fokhagyma egy részét és kb 5 percig sütöttem- pároltam. Aztán hozzáadtam a sárgarépát, pár perc múlva a cukkinit, majd a gombát. Megszórtam a paprikával, sóztam, borsoztam, fűszereztem, összekevertem és pár percig sütöttem. Felöntöttem a borral, majd lefedve, alacsony lángon majdnem készre pároltam. Ekkor hozzáadtam a csicseriborsót és a tejszínt, és felvéve a lángot, pár perc alatt beforraltam. Közben megfőztem a bulgurt (kétszeres vízben, ugyanúgy, mint a rizst). 

Megint eljött a pillanat, elérkezett a jótékonyság ideje. A 2013 karácsonyi Sok kicsi jótékonysági akció támogatottjai az Ételt az Életért Közhasznú Alapítványon keresztül rászoruló családok lesznek.

Egy kis ismétlés, hogy mi is az a Sok kicsi:
15 gasztroblogger és 15 szervezet tesz különböző gasztronómiai ajándékcsomag vagy programjellegű felajánlásokat. A nyereményjáték során a SoSe Közhasznú Alapítvány számára támogatást nyújtók minden 1000 Ft-nyi támogatás után 1 db virtuális sorsjegyet kérhetnek a 30 izgalmas lehetőség közül az általuk választott(ak)ra, amelyeket az akció végén kisorsolunk. Aki többször 1000 Ft támogatást ajánl fel, annak két választási lehetősége van: a megfelelő számú sorsjegyét vagy egy programra is kérheti (ezzel megnövelve nyerési esélyeit arra a felajánlásra) vagy tetszés szerint több programra is eloszthatja ezeket (ezzel megnövelve azt az esélyét, hogy valahol nyertes lehessen). A felajánlásokról és a sorsjegyek vásárlásáról bővebben itt olvashattok.

Az én felajánlásom idén egy vegetáriánus vacsora 2 fő részére (én főzök és ki fogok tenni magamért) és egy dedikált Vegasztrománia szakácskönyv a BOOOK Kiadó jóvoltából. Megnézhetitek a konyhámat és kifaggathattok mindenről! :)

Az akció felvezető részében november 16-30. között megismerhetővé válnak a nyeremények: minden nap egy blogger és egy cég programját tesszük közzé, részletes leírással, ezek összesítve a Nyeremények menüpontban lesznek áttekinthetőek. A támogatások felajánlása és a sorsjegyek kiválasztása december 1-től december 14-ig lesz lehetséges a Sorsjegyválasztás menüpontban. A gépi véletlenszám-generátor programmal történő sorsolást december 20-án 15 h-tól ejtjük meg ügyvéd jelenlétében, és ezután oldalunkon közzétesszük a nyertesek nevét valamint az általuk megadott településnevet. A nyeremények karácsony után, a felajánlóval való egyeztetés után realizálódnak majd. A céges nyereményeket - ellenkező egyeztetés kivételével - 2014. március 31-ig kérjük átvenni.

Sok (nem kicsi) szerencsét!

Pihenni kell. Hiába imádom azt, amit csinálok, időnként időt és teret kell hagynom arra, hogy csak magamra figyeljek, és kiszakítsam magam a megszokottból. Most is ez történt. Régi vágy és ötlet vált valóra, pár napot Berlinben töltöttem. S bár tényleg kikapcsolódni mentem, nem tudtam nem szakmázni. Egész egyszerűen azért, mert Berlin az orrom előtt rebegtette vegetáriánus és vegán pilláit.

Nem ezért szerettem bele a városba, de hatalmas piros pont, hogy lépten-nyomon vegetáriánus kínálatokba, vegán helyekbe botlottam. Őrületesen felfrissítő (és sajnos eddig ismeretlen) élmény volt azzal szembesülni, hogy van olyan város, ahol nem magyarázkodnom kell, hogy miért nem kérek túrós csuszát, ha van rajta pörc ("Hiszen az nem hús!"), hanem válogathatok a különböző stílusú és kínálatú húsmentes helyek között.

Már másnap felfedeztem a berlini Hunyadi téri piacot (ottani nevén Boxhagener Markt), persze kicsit "vegányabb " változatát. Sarkán a Szimpla Kaffeehause-zal tényleg itthoni érzetet kelt, de ahogy beljebb merészkedünk a szombati gasztro-piacra, a rengeteg saját kertben termesztett bio zöldség és gyümölcs, illetve a zöldségkrém árus, aki kb. 20-féle vegetáriánus kencét árul kisbuszából (egyelőre) gyanússá teszi a dolgot. 

Persze nem nehéz elképzelni, hogy milyen a vega helyzet ott, ahol külön bolthálózat van a vegánoknak.. A Warschauer Strassén található Veganz magában egyesít egy boltot, ahol mindenféle állati eredettől mentes élelmiszert megvásárolhatunk, egy kávézót, tele vegán szendvicsekkel, nyers sütikkel, valamint egy vegán cipőboltot. Nem kell címkéket bogarásznunk, nem kell külön szólnunk, hogy növényi tejet kérünk a latténkba, ehelyett azt kérdezik, hogy melyikkel kérjük az 5 lehetőség közül. 

Igen, van gasztro-forradalom Magyarországon, és igen, vegetáriánus szempontból is változott a hozzáállás és kínálat az utóbbi években. De Berlint látva azt érzem, hogy bőven van még hova fejlődni. Elkeseredés helyett inkább elszántságot érzek, új löketet kapott bennem a vega küldetéstudat.

Az biztos, hogy megyek még Berlinbe, de nemcsak a vegetáriánus élet vonz vissza. Mindenesetre legközelebb biztosan ellátogatok a Vönerbe vegetáriánus dönerért!

Egy éve kezdődött (na jó nem, igazából 2 és fél. vagy 6. vagy..).

Lényeg, hogy egy periódus, egy alkotófolyamat, ami szeptember végén lezárult, 1 éve kezdődött. Amikor a Goldenblog zsűrije úgy döntött, hogy a Vegasztromániát választja a 2012-es év legjobb gasztroblogjának. A már addig is mozgásban lévő energiák új lendületet kaptak, és ennek kapcsán a Boook Kiadóval közös munkába kezdtünk.

Ezt akartam. De amikor kijöttem az első megbeszélésről, odatettem a kérdőjelet a mondat végére. Tényleg ezt akartam? Tudom, hogy mit vállalok ezzel? Tudom, hogy mivel jár? Nem. De nem lehet máshogy. Hiszem, hogy vannak bennünk olyan meghatározó, tőlünk független és mégis tőlünk függő dolgok, amiknek teret kell engedni, bevállalva az ismeretlen, ijesztő utat. Mert álmodozni könnyű, de mi van akkor, amikor megkapod, amire vágytál?

Ott kezdődik az élet. A komfortzónádon kívül.

Nos, ebben az 1 évben volt minden: eufória, ijedtség, hatalmas lelkesedés, félelem, kitörő örömpillanatok, kishitűség, ego-simogatás, önbizalomhiány, túlcsordulás, átvirrasztott éjszakák, flow. A legintenzívebb időszak a nyár volt, akkor csak erre fókuszáltam, és addig már túl voltam a tervező időszakon. Akkor már volt egy váz, egy vázlat, amire lehetett építkezni. A könyv persze finoman közbe-közbeszólt, hogy ezt igen-igen, azt meg inkább máshogy, amazt egyáltalán nem. Szerettem rá hagyatkozni, megérezni a lényét. 

Született 2013. október 2-án
fotó: BOOOK Kiadó

Komoly lélektana van az alkotásnak, amit most tökéletesen átéltem. A főzés-stylingolás-fotózás részét a nagy munka és a kisebb kiakadások, ihlethiányok ellenére őrületesen élveztem, és büszke voltam magamra. Aztán a vége felé - újra átpörgetve a recepteket, fotókat - volt egy olyan hét, amikor azt éreztem, hogy ez - elnézést a kifejezésért, és elnézést, könyv - szar. Az a pár nap finoman szólva nagyon nem volt jó.. De aztán jöttek a további feladatok, az írás, és átlendültem a holtponton.

Bár nincs még saját gyerekem, ez az egész időszak olyan volt, mint egy babavárás. Ugyanúgy nem beszéltem róla, mint a kismamák az első trimeszterben, ugyanúgy voltak kétségeim a hatalmas öröm mellett, és ugyanúgy vártam a végén - amikor már alig bírtam cipelni -, hogy végre megszülessen és önálló életet kezdjen. 

Werk
fotó: Erdőháti Áron

Nagyon furcsa volt, amikor már nem kellett semmit csinálni, csak megvárni, hogy kijöjjön a nyomdából. Felemelő érzés volt az első íveket megnézni, de az igazán túlcsordulós boldogságpillanat az volt, amikor először kézbe vettem a könyvet. Méltó és szeretetteljes tejfakasztót tartottunk neki Sacival egy színekre komponált divatbemutatóval, ételkóstolóval.

A színkavalkád ételekkel
fotók: Kiss Lenke
még több fotó itt

A menükártya by Moravszki Kata
fotó: Kiss Lenke

Azóta nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam mindenféle formában. Forgassátok szeretettel és süssetek-főzzetek belőle minél többet! :)

A könyv elkészítésében nagy segítségem volt Moravszki Kata, aki a játékos, friss illusztrációkat készítette, Erdőháti Áron, aki a Vegasztrománia világához tökéletesen passzoló, őszinte képeket fotózta, és a BOOOK Kiadó munkatársai, Osvárt Judit és Baráth Dávid.

Az első közös pillanatok
fotó: Kiss Saci

neem, nem fogok időjárásról beszélni, ami van, az jó. egy pillanat erejéig talán azért mégis, mivel ez a hideg joghurtos leves igazi melegben esik igazán jól. ami pedig közeleg, úgyhogy tessék készülni. zsófinál elolvashatjuk a leves történetét, és "húsos" változatát. alaplé tekintetében tökéletesen egyet értek, egyébként mindenki hagyatkozzon saját ízlésére, és bátran kísérletezzen. én még nem untam rá a "sima" verzióra, úgyhogy azt szoktam készíteni, de a fejemben már kavarog mindenféle gazpacho-sítás..

hideg kovászos uborka krémleves

hozzávalók
(személyenként)

1-2 kovászos uborka
100 ml zöldségalaplé
100 ml kovászos uborkalé
100 ml joghurt
esetleg só

az uborká(ka)t kis kockára vágtam és robotgépben összeturmixoltam az alaplével és az uborkalével. részemről szeretem, ha darabos, de akár át is szűrhetjük. ezután hozzákevertem a joghurtot. tetejére apróra vágott lila hagymát és zöldfűszereket tettem (főleg oregánót). egy kicsit pihentetve, jól behűtve az igazi.

és hogy mi van velem mostanában? bár úgy tűnhet, hogy alszom, ez csak részben fedi a valóságot. benne vagyok valamiben, ami időmet lefoglalja, de nagyon-nagyon élvezem! további részleteket később. mindent a maga idejében.

ui: igyekszem gyakrabban jelentkezni! ;)