Nagyon szerencsés vagyok, mert a családomból sokan hatottak rám gasztronómiai szempontból (is). Apukám szintén nagy gasztromán, öröm nézni, ahogy kitölti a talpas poharába a balatonfelvidéki rizlinget, és azt kortyolgatva nekilát a főzésnek. A „Csak szeretettel lehet főzni!” hozzáállást is Tőle tanultam. Nagynéném és férje lakásán bele lehet futni jazz-es főzőestekbe, és megkóstolni mindenféle ínyenc dolgot. Erről az ágról a „jazz – sex – gastronomy” hármas életfilozófiát sajátítottam el.

Viszont a blogom a vegetáriánus életemről szól, ezért annak történetét mesélem el.

Már egészen kicsi koromban sem szerettem a húst. Ha étteremben ettünk, általában rizibizit kértem (akkor még nem volt divat a rántott sajt az általunk látogatott helyeken). Alsóban a menzán maximum tunkolni voltam hajlandó, és egyszer megesett, hogy a napközis néni otthagyott másodmagammal az ebédlőben azzal az intelemmel, hogy addig nem állhatok fel az asztaltól, amíg meg nem ettem a csirkecombot. Ücsörögtem egy darabig, majd kb. egy óra elteltével felálltam, odavittem a konyhás néniknek az érintetlen húst, és távoztam. Anyukám is megpróbálta belém diktálni a zúzapörköltet – sikertelenül. Később volt egy időszak, hogy ettem húst, de főként csirkét, pulykát, halat, színhúsokat. Aztán egyszer csak a szervezetem azt jelezte, nem kér többet. Nem tiltottam le magam a húsról, egyszerűen nem kívánom. De amint szükségét érzem, fogok enni. És nem vagyok álszent, volt rá néhányszor példa, hogy ettem egy falat kenőmájas kenyeret, illetve egy alkalommal a jamon serrano-nak sem bírtam ellenállni.

A családom vegyes érzelmekkel fogadta a hírt, de az egyéni vélemények mellett végső soron mindenki megérti, vagy beletörődött.
Nagyikám azóta nekem mindig hús nélkül főz, ha meglátogatom, és régi történeteket mesél dédnagymamámról, az ő édesanyjáról, aki az egyetlen dédszülőm volt, aki láthatott, és akinek ugyanolyan színű volt a haja, mint nekem.
Múlt heti látogatásomkor is szóba kerültek anekdoták a családról, és kiderült, hogy dédim sem volt hajlandó húst enni addig, míg férjhez nem ment, vagyis 16 éves koráig. Szigorú édesanyja nagyon haragudott rá ezért, ő nem fog ötféle ételt főzni. Dédim viszont „kifutott volna a világból egy szem piszkéért”. Kedvencei a szószok voltak, és a gombócleves, melyet hál’istennek Nagyimra, és ránk hagyott örökül.

a gombócleves hozzávalói:

1/4 kg lisztes krumpli
liszt (nagyi szerint legjobb a rétesliszt, ez viszont tönkölylisztből készült)
vaj
só, bors

1 fej hagyma
néhány gerezd fokhagyma
2 paprika
1 paradicsom
4-5 sárgarépa
1 zellergumó, és zöldje
1 karalábé
petrezselyemzöld
olaj
só
pirospaprika
zöldségőrlemény (nagyi darált zöldségei - bio szárított zöldséggel helyettesítettem)





a gombóchoz megfőzőm a meghámozott, kis darabokra vágott krumplit, összetöröm, sózom, borsozom, egy kis vajat adok hozzá, és annyi lisztet, amennyit felvesz. összegyúrom, és kis, kb 1 cm átmérőjű gombócokat gyártok.

olajon megpirítom az apróra vágott hagymát, és fokhagymát, majd hozzáadom a kicsumázott, negyedekre vágott paprikákat, és paradicsomokat (ezt a végén kiszedem, de lehet ezeket is apróra vágva belefőzni a levesbe), és a kis darabokra vágott zöldségeket, valamint a cérnával összekötözött zellerlevelet. a zöldségkeveréket pirítom egy darabig, majd félrehúzom a lábost, egy kis pirospaprikát szórork rá, megkeverem, és visszahúzom a tűzre. kicsit pirítom, utána felöntöm vízzel (arra kell figyelni, hogy maradjon hely a gombócoknak is, de ne legyen túl híg), sóval, borssal, és biovegetával ízesítem. amikor úgy ítélem, hogy megfőttek a zöldségek, belerakom a gombócokat, és nagy lángon addig főzöm tovább, míg fel nem jönnek a gombócok a leves tetejére (ez pár perc). végezetül apróra vágott ptrezselymet szórok rá.

a tészta maradékából szokott nagyi pampuskát csinálni, vagyis kinyújtja a krumplis tésztát, késsel négyzetekre vágja szét, olajban kisüti, és tejföllel, sajttal megszórva tálalja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.